Bevallom, a szlovák hétvége után nem igazán vártam a következőt. 3 hét telt el a kettő között és volt olyan sebem ami még be sem gyógyult rendesen. Hazudnék, ha azt mondanám, jól esik másnap is rajthoz állni, főleg ha mondjuk az első versenyen már beleadsz mindent és így egyre csökken az energia a többire. Itt más volt a sorrend, mint általában szokott, először volt a sprint, után a super és vasárnapra maradt a beast. Kíváncsi voltam milyen lesz így, az volt a terv, hogy majd a sprintet jól meghajtom, hátha nem vesz ki annyi energiát mintha egy beast lenne az első. Az lett ennek az eredménye, hogy a saját korosztályomba (18-24 évesek) 1:48-as idővel 4 perccel maradtam le a 3. helyezettől. Így utólag persze könnyű mondani, hogy simán behozhattam volna, dehát ott a fene gondolt ilyesmire. Engem nagyon meglepett, hogy ebben a korosztályban ennyire kevés nő indult (sprinten 6, superen 4 és beasten 1-erről majd később). Nagyon tetszett a pálya, ennek egyik oka az akadály...
Sport, motiváció, élmények - avagy hogyan változtatja meg a mindennapjaimat a sport