Ez volt a harmadik Trifecta hétvégém, 2018-ra az utolsó. Bevallom vártam is meg nem is. Nem vártam, mert tudtam, mire számítsak, tudtam, milyen érzés vasárnap a második versenyen rajthoz állni, mikor már egyetlen porcikád sem kíván megmozdulni. Ugyanakkor vártam is, mert a beharangozó képekből már sejteni lehetett, hogy páratlan környezetben futhatunk és kíváncsi voltam, ez miben lesz más, mint a többi. A szállással hatalmas mázlink volt. Az ajtón kilépve szinte már a pályán találtuk magunkat, ha pedig kb. 20-at léptünk, már a fesztivál területre érkeztünk. Azt hiszem mondanom sem kell milyen érzés volt egy-egy verseny után szépen hazasétálni és FORRÓ vízzel zuhanyozni, majd átöltözve, szárazan indulni a következőn. Főleg ebben a hidegben...ugyanis nem mondanám kellemes őszi időjárásban volt részünk. Eléggé lehűlt a levegő, főleg vasárnapra. Néha úgy éreztem, hogy az időjárás is egy leküzdendő akadály és próbáltam nem tudomást venni arról, hogy mennyire hideg van. Nagy eső nem ...
Sport, motiváció, élmények - avagy hogyan változtatja meg a mindennapjaimat a sport