Sporttal a hétköznapok ellen

Futottam már spartan beastet ami 20 km, sőt még ultrát is, ami 50 km, de egy félmaraton terepen mégiscsak más. Itt nincs olyan, hogy lassítasz mert akadály jön, vagy pihensz kicsit amíg vársz a sorodra, sőt már a hóra sem foghatod, ha lassan mész. Egyszerűen csak futni kell. Tavaly már voltam egy terepfutáson az Ensport szervezésében, ami nagyon tetszett, ezért sem szerettem volna idén kihagyni és kíváncsi voltam hogy megy majd 21 km (ami végül 20,9 lett). Afelől nem volt kétségem, hogy le tudom-e futni, viszont, hogy mennyi idő alatt, arról annál inkább.  2 óra körüli időt szerettem volna, bár így, hogy nincs viszonyítási alapom, nehéz belőni a célidőt. Egyébként ezeknek a versenyeknek egy pozitívuma, hogy 900 fő a létszámlimit, 4 távra elosztva (mini-, fél-, 'sima' és ultramaraton) így megmarad a családias hangulat , nem érzed azt, hogy már a rajtnál mozdulni sem bírsz, annak ellenére sem, hogy 2 táv egyszerre rajtolt.  Az első 2-3 km még aszfalton vitt, kellett egy kis...

Az úgy volt, hogy nem akartam téli sprintre menni, merthát egy sprintért ennyit utazni, ráadásul még meg is fagyunk közbe, kinek hiányzik? Aztán a kis csapatom tagjai, akikkel tavaly is beutaztuk fél Közép-Európát mondták hogy milyen szép ez a téli érem, csak menni kéne. Na itt már éreztem, hogy ebből utazás lesz, bár még hagytam magamnak egy kis időt 'átgondolni' nem is tudom minek.  Persze nem bántam meg egyetlen percét sem. Adott egy jó kis löketet a januári-februári felkészülésnek és rávilágított a hiányosságaimra, amiből akad még bőven. Sikerült a pályától 5(!!) percre szállást foglalni, úgyhogy a reggel egészen kellemesen telt. 7 körül értünk a helyszínre, átvettük a rajtcsomagot és még maradt egy kis időnk szétnézni és melegedni a kocsiba. Egy negatívum, hogy a rajt és a cél kissé távolt voltak egymástól, ami azért abban az időben és állapotban nem esik olyan jól az embernek, de az tény, hogy parkoltunk már messzebb is. 8:30 AGE GROUP futam. Izgultam, szerette...