Futottam már spartan beastet ami 20 km, sőt még ultrát is, ami 50 km, de egy félmaraton terepen mégiscsak más. Itt nincs olyan, hogy lassítasz mert akadály jön, vagy pihensz kicsit amíg vársz a sorodra, sőt már a hóra sem foghatod, ha lassan mész. Egyszerűen csak futni kell. Tavaly már voltam egy terepfutáson az Ensport szervezésében, ami nagyon tetszett, ezért sem szerettem volna idén kihagyni és kíváncsi voltam hogy megy majd 21 km (ami végül 20,9 lett). Afelől nem volt kétségem, hogy le tudom-e futni, viszont, hogy mennyi idő alatt, arról annál inkább.
2 óra körüli időt szerettem volna, bár így, hogy nincs viszonyítási alapom, nehéz belőni a célidőt. Egyébként ezeknek a versenyeknek egy pozitívuma, hogy 900 fő a létszámlimit, 4 távra elosztva (mini-, fél-, 'sima' és ultramaraton) így megmarad a családias hangulat , nem érzed azt, hogy már a rajtnál mozdulni sem bírsz, annak ellenére sem, hogy 2 táv egyszerre rajtolt.
Az első 2-3 km még aszfalton vitt, kellett egy kis idő még kiértünk a faluból, majd jött némi emelkedő, ami elég sokáig kitartott, de összességében nem volt túl meredek, amit csakis azért sajnálok picit, mert így lefele menetben sem lehetett jókat sprintelni :) Talán egy-két olyan rész volt, ahol jobban megnyomtam, de az út többi része inkább síkon vitt. Igyekeztem végig futni és csak akkor belesétálni, ha már nagyon muszáj. Azért egy-két emelkedőnél sajnos muszáj volt.
A verseny másik nagy előnye, hogy szuper a frissítés, van ott minden mi terepfutónak jól eshet, milka csokitól kezdve, aszalt gyümölcsökön át sajt kockáig, lehet válogatni bőven és az önkéntesek is szuper támogatóak. Az első frissítőnél csak ital volt, mivel vittem zsákot, itt nem is álltam meg. A második frissítő pont talán 15 km környékén volt. Itt már éreztem, hogy fogy az energia (egy bioteches energia zselét toltam útközben), úgyhogy megálltam picit falatozni. Ottani időérzékem szerint ez olyan 3-4 perc lehetett, sajnálom ilyenkor az időt erre pazarolni, főleg ha tudom, hogy már nincs sok hátra és az is remélhetőleg lejtő lesz. Nem mondanám, hogy teljesen igazam volt, de jelentősen könnyebb volt az utolsó 5 km, mint az első 5. Az utolsó 2-3 km-en vissza tértünk az aszfaltra. Összekapartam mindenféle energiamaradványomat, hogy valami véghajrá féleséget tudjak produkálni. Félmaraton lévén 21 km-re készültem és tartalékoltam még egy nagyon picit az uccsó km-re, erre 20 körül látom, hogy lassan már itt lesz a célegyenes. Az utolsó pár méteren azért sikerült hajrázni, de ez inkább csak amiatt kellett, hogy azt érezzem, hogy kiadtam magamból mindent. Bár valahogy mindig azt érzem a versenyek végén, hogy ment volna jobban is. Az én órám (Garmin forerunner 235) 20,3-at mért, de a hivatalos táv 20,9km. 2:07 lett az időm, amivel végülis elégedett lehetek, főleg így 'elsőre'. Legalább van mit megjavítani :)
Azt (is) szeretem ezekben a terepfutó versenyekben, hogy az egész közösség olyan mint egy nagy család. Oké, mondhatjuk, hogy a Spartan is, de ez valahogy kisebb és talán őszintébb néha. Imádom minden versenyben mikor a végén odajönnek gratulálni, akikkel valahol az út során összefutottál, vagy csak jó utat kívánnak a frissítőponton. Sablonos duma, de a versenyeken lévő hangulatot tényleg nem lehet szavakkal leírni, csak az tudja miről beszélek, aki átélte már.
Köszönöm ha elolvastad!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése