Sporttal a hétköznapok ellen

2019. március 21. Csütörtök, 20:00, túl a szokásos Crossfitten. Ilyenkor mindig felmerül bennem a költői kérdés: Maradjak-e akadályedzésen? Persze úgyis mindig sikerül meggyőzni magam (vagy más győz meg. Jelzem itt a meggyőzés annyit tesz, hogy Na, maradsz megint? Egy ilyen kérdésre pedig nem érzem illendőnek nemet mondani – Az az egy kifogásom lenne, hogy jaj most inkább nem, elfáradtam, de ez meg azért elég gyenge, valljuk be)   Edzés végén szabad akadálygyakorlás. Ilyenkor próbálom keresni az extrémebb lehetőségeket és azokat próbálgatni, ami korábban nem ment. Két kötélen láb nélkül felmászni, pipa. Korábban ez sem ment. A másik nagy mumus a majomlétrán gyűrűvel való átkelés. (az oldalán rövidebb kis rudak vannak, amikre be kell akasztani a gyűrűket) Mondanom sem kell, hogy korábban meg se tudtam mozdítani a gyűrűket, viszont most elkezdtem felfelé haladni. Ilyesmi gondolatok kavarogtak közbe a fejembe: >  Szépen egyik gyűrű a másik után, csak találd el...