Sporttal a hétköznapok ellen

Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját, hiszen mindig megismerhet az ember hasonló őrülteket, akikkel a későbbiekben is lehet közös utakat tervezni. Szerencsére időben odaértünk és a regisztráción is hamar túl estünk, a parkoló melletti épületben - ami egyébként nyáron lovagi étteremként üzemel, így már érkezéskor megérintett kicsit a középkor hangulata. Ezt csak fokozta, hogy lovagok igazítottak útba már a bejáratnál. Itt megkaptuk a rajtcsomagot és az időmérő chipet. Maradt még bőven időnk átöltözni, felmérni a terepet és bemelegíteni. A rajt terület pár méterre volt a parkolótól, a Vár lábál. Ott kaptuk az infót, hogy 1 percenként indítanak 10 főt. Gyorsan be is álltam ...

A Spartan Race-nek köszönhetően nagyon megszerettem hegyen futni, egyértelműen sokkal jobb, mint aszfalton, ennek ellenére sajnos még mindig többet edzek belvárosi bicikli utakon, így szuper élmény volt november 4-én, csodálatos napsütésben futni a Vértes emelkedőin. Nem mondanám magam tapasztalt terepfutónak, de az egyértelműen érezhető volt a versenyen, hogy egy szuper összetartó közösség a terepfutóké. A limitált létszámnak egy nagy előnye, hogy a rajtnál nincs akkora tömeg, még annak ellenére sem, hogy az S és M távokat teljesítők egy időben indultak, (bár lehet, hogy még kényelmesebb, ha esetleg a jövőben legalább fél óra eltelik a két táv rajtja között). Az elején nagy boldogan neki indultam és előzgettem az embereket, persze a nagy lendület csak az első komolyabb emelkedőig tartott. Az első néhány méter után következett egy keskenyebb emelkedős rész, ahol már nehezebb volt előzni, ugyanakkor a helyzet előnye, hogy ha lassulnék, húz magával a tömeg, ugyanis ilyenkor aká...