Ugrás a fő tartalomra

Ensport Vértes trail "M"




A Spartan Race-nek köszönhetően nagyon megszerettem hegyen futni, egyértelműen sokkal jobb, mint aszfalton, ennek ellenére sajnos még mindig többet edzek belvárosi bicikli utakon, így szuper élmény volt november 4-én, csodálatos napsütésben futni a Vértes emelkedőin. Nem mondanám magam tapasztalt terepfutónak, de az egyértelműen érezhető volt a versenyen, hogy egy szuper összetartó közösség a terepfutóké.
A limitált létszámnak egy nagy előnye, hogy a rajtnál nincs akkora tömeg, még annak ellenére sem, hogy az S és M távokat teljesítők egy időben indultak, (bár lehet, hogy még kényelmesebb, ha esetleg a jövőben legalább fél óra eltelik a két táv rajtja között).
Az elején nagy boldogan neki indultam és előzgettem az embereket, persze a nagy lendület csak az első komolyabb emelkedőig tartott. Az első néhány méter után következett egy keskenyebb emelkedős rész, ahol már nehezebb volt előzni, ugyanakkor a helyzet előnye, hogy ha lassulnék, húz magával a tömeg, ugyanis ilyenkor akármennyire fáradok, azt semmiképp sem hagyom, hogy megelőzzenek – najó, kivétel erősíti a szabályt. Később szélesedett a pálya, jól futható részek voltak. Két frissítőpont volt a 20 km-es távon, ahol nagyon sokféle finomságból választhattunk és az önkénteseknek is mindenkihez volt egy-két biztató szava. Vittem magammal vizet, így az első frissítőnél nem is álltam meg, nem akartam azzal húzni az időt. A második azt hiszem kb. 5 km-el a cél előtt volt, itt már újra kellett töltenem és ettem is egy kis almát és banánt, ez kimondottan jól jött a hátralévő részre.
Felfele menetbe nehezebben ment a futás, de lefele sikerült mindig felgyorsulni. Azt gondolom jól futható pálya volt, nem túl meredek, kellemes emelkedőkkel és szép kilátással.
A nevezésnél választhattunk, hogy milyen menüvel szeretnénk majd visszatölteni a kiürült szénhidrát raktárakat. Biztos ami biztos, a vega menüt választottam (annak ellenére, hogy nem vagyok az), de nagyon nem bántam meg. Isteni zöldséges tortillát kaptunk tzatzikivel és desszertnek még a frissítőpontról megmaradt gumicukrokat is elrágcsáltuk.  
Annyi biztos, hogy jövőre több hasonló versenyre fogok ellátogatni. J

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bakonyrun 4.0

Nekem ez volt az első Bakonyrunom. Kíváncsian vártam már, bemelegítő versenynek szántam Kanizsa előtt. 11 órás futamra szólt a rajtom, így nem kellett olyan korán indulni. Eleinte az időjárás kedvezőnek bizonyult, de sajnos már útközbe letörte némiképp a lelkesedésem, hogy elkezdett csepegni az eső. Általában bejön, hogy nagyon szugerálom az esőt, hogy múljon el és süssön ki a nap. Már majdnem elhittem, hogy ezúttal is működni fog, de sajnos kevésnek bizonyult ez a taktika. Mire odaértünk már egyértelműen esett, és nem volt túl meleg sem. Sebaj, gondoltam futva biztos jó lesz, akkor nem fog annyira érdekelni.  Maradt időnk bőven felmérni a rajtot és a célt. A rajtra már egészen jó hangulatba kerültem, vártam már hogy neki futhassak. A rajtot úgy oldották meg, hogy a start vonaltól kb 1 m-re egy meredek gát falon kellett felkapaszkodni, ami meg is lassította így a rajtolást. Szerencsére ezen hamar túl jutottam, úgyhogy szaladtam is tovább, egy darabig még aszfalton, aztán beve...
Megjegyzés küldése
További információk

Amszterdam - Stadion Sprint

Tervben volt idénre mindenképpen egy Holland utazás, az EB nevezésemet pedig be kellett váltanom egy WEU-s versenyre szeptemberig, így alakult, hogy indultam Amszterdamban a Stadion Sprinten. Nagyon nagy élmény volt kipróbálni ezt a verseny típust, ugyanakkor nem biztos, hogy kizárólag egy stadion verseny miatt ennyit utaznék. A versenyt a Johan Cruijff Arénában rendezték, ami az Ajax focicsapat csarnoka is, egy ilyen stadionba már belépni is libabőrös élmény, versenyezni pedig különösen. Reggel 8 előtt oda értünk, a belépésre még kicsit várni kellett. Ez volt az első versenyem a nyugati régióban, így nekem újdonság volt, hogy nem kellett felelősségit kitöltenünk és BIB számot sem kaptunk előre. A regisztrációnál laptopon firkantottuk alá felelősségit és ott állították össze 2 perc alatt a regisztrációs csomagot, ami egyébként állt egy fejpántból és sárga chipes karszalagból. A chipet ott helyben rendelték a profilunkhoz. Úgy képzeltem, hogy majd az egész pálya a miénk lesz...
Megjegyzés küldése
További információk

Hun-Harcos, avagy akadályfutás magyar módra

Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját, hiszen mindig megismerhet az ember hasonló őrülteket, akikkel a későbbiekben is lehet közös utakat tervezni. Szerencsére időben odaértünk és a regisztráción is hamar túl estünk, a parkoló melletti épületben - ami egyébként nyáron lovagi étteremként üzemel, így már érkezéskor megérintett kicsit a középkor hangulata. Ezt csak fokozta, hogy lovagok igazítottak útba már a bejáratnál. Itt megkaptuk a rajtcsomagot és az időmérő chipet. Maradt még bőven időnk átöltözni, felmérni a terepet és bemelegíteni. A rajt terület pár méterre volt a parkolótól, a Vár lábál. Ott kaptuk az infót, hogy 1 percenként indítanak 10 főt. Gyorsan be is álltam ...
Megjegyzés küldése
További információk