Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját, hiszen mindig megismerhet az ember hasonló őrülteket, akikkel a későbbiekben is lehet közös utakat tervezni.
Szerencsére időben odaértünk és a regisztráción is hamar túl estünk, a parkoló melletti épületben - ami egyébként nyáron lovagi étteremként üzemel, így már érkezéskor megérintett kicsit a középkor hangulata. Ezt csak fokozta, hogy lovagok igazítottak útba már a bejáratnál. Itt megkaptuk a rajtcsomagot és az időmérő chipet. Maradt még bőven időnk átöltözni, felmérni a terepet és bemelegíteni. A rajt terület pár méterre volt a parkolótól, a Vár lábál.
Ott kaptuk az infót, hogy 1 percenként indítanak 10 főt. Gyorsan be is álltam a rajtvonalhoz, hogy első körben indulhassak, elkerülve így az esetleges sorban állást az akadályoknál. Utólag kiderült, hogy ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a később indulóknak sajnos egy-két akadálynál várniuk kellett néhány percet.
Az első néhány méteren Visegrád utcáin futottunk, jött hamar az első akadály, ami kötélmászás volt, majd egy kanyarral arrébb egy dobócsillaggal kellett (volna) a farönköt eltalálni - a pálya során többször is előfordult ez az akadály. Célbadobó múlt hiányában sajnos egyszer sem találtam el a céltáblának szánt rönköt. Nagy pozitívum számomra, hogy sikertelen teljesítés esetén büntetésként különféle állati mászásokat - rák, pók vagy medve - vagy 30 guggolást kellett végre hajtani. Ezek jóval kevesebb energiát emésztenek fel, mint mondjuk 30 burpee és sokkal gyorsabban e lehet nyomni őket.
Következő akadályként íjjal kellett eltalálni a céltáblát. Ez is előjött még a későbbiekben. Hála a legutóbbi céges csapatépítésen szerzett gyakorlatomnak, itt egyszer sem kellett büntetőznöm. Volt homokzsák hordás, majd egyensúly gyakorlat - ebből több is volt. Elsőként egy szögletes, keskeny fagerendán kellett végig haladni, ami így első hallásra nem tűnhet túl bonyolultnak, azzal a csavarral, hogy egy libikóka szerűség volt az egész, így még át kellett billenteni a gerendát, úgy hogy közbe lehetőleg rajta is maradunk. Kicsit csúszott ugyan, de a cipőm jó tapadásának köszönhetően sikerült ez is elsőre. Egy másik egyensúly feladat során egy henger alakú kb. 4-5 m hosszú gerendán kellett végig haladni, mégpedig kitörésben - így már nem volt olyan egyszerű, maximális koncentrációt igényelt, de sikerült ez is. A Vár felé vezető ösvényeken futva a bokrok mögül időnként elénk tárult a Duna csodálatos panorámája - az akadályfutásokban azt is imádom, hogy sokszor olyan környezetben futhatok, ahova amúgy nem is biztos hogy ellátogatnék.
A Fellegvárba felérve várt ránk néhány újabb akadály. A majomlétra után jött ismét egy egyensúly feladat, ezúttal egy kerekített gerendán kellett végig haladni, ami egy kifeszített spaniferben folytatódott. Újabb dárda és csatacsillag dobás után a Várat elhagyva folytattuk az utat.
A hegyi ösvényeket elhagyva ismét a városba értünk. A fesztiválterületen még várt néhány akadály, mielőtt beértünk volna a célba. Miután tettünk egy kört sörös hordókkal a fejünk felett, átmásztunk egy fém emelvényen, betaláltunk 3x egymás után íjjal a céltáblába jött egy Olympushoz hasonló akadály, csak épp rudakat kellett egymás mellé dugdosni a lyukakba és így végig haladni rajta. Volt még twister hasonmás és egy leginkább a ninja warriorra emlékeztető akadály, gyűrűkkel meg forgó kerekekkel. Utolsó akadályként középkori harcosokon kellett átverekedni magunkat hogy végül megkaphassuk a befutó érmet.
Sajnos egyszer elnéztem a jelzést, így rossz útvonalon indultam tovább a vártól és pár akadály kimaradt. Alapvetően jó verseny volt, ötletes akadályokkal, jó levezetése az évnek.
Az első néhány méteren Visegrád utcáin futottunk, jött hamar az első akadály, ami kötélmászás volt, majd egy kanyarral arrébb egy dobócsillaggal kellett (volna) a farönköt eltalálni - a pálya során többször is előfordult ez az akadály. Célbadobó múlt hiányában sajnos egyszer sem találtam el a céltáblának szánt rönköt. Nagy pozitívum számomra, hogy sikertelen teljesítés esetén büntetésként különféle állati mászásokat - rák, pók vagy medve - vagy 30 guggolást kellett végre hajtani. Ezek jóval kevesebb energiát emésztenek fel, mint mondjuk 30 burpee és sokkal gyorsabban e lehet nyomni őket.
Következő akadályként íjjal kellett eltalálni a céltáblát. Ez is előjött még a későbbiekben. Hála a legutóbbi céges csapatépítésen szerzett gyakorlatomnak, itt egyszer sem kellett büntetőznöm. Volt homokzsák hordás, majd egyensúly gyakorlat - ebből több is volt. Elsőként egy szögletes, keskeny fagerendán kellett végig haladni, ami így első hallásra nem tűnhet túl bonyolultnak, azzal a csavarral, hogy egy libikóka szerűség volt az egész, így még át kellett billenteni a gerendát, úgy hogy közbe lehetőleg rajta is maradunk. Kicsit csúszott ugyan, de a cipőm jó tapadásának köszönhetően sikerült ez is elsőre. Egy másik egyensúly feladat során egy henger alakú kb. 4-5 m hosszú gerendán kellett végig haladni, mégpedig kitörésben - így már nem volt olyan egyszerű, maximális koncentrációt igényelt, de sikerült ez is. A Vár felé vezető ösvényeken futva a bokrok mögül időnként elénk tárult a Duna csodálatos panorámája - az akadályfutásokban azt is imádom, hogy sokszor olyan környezetben futhatok, ahova amúgy nem is biztos hogy ellátogatnék.


Sajnos egyszer elnéztem a jelzést, így rossz útvonalon indultam tovább a vártól és pár akadály kimaradt. Alapvetően jó verseny volt, ötletes akadályokkal, jó levezetése az évnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése