Ugrás a fő tartalomra

Hun-Harcos, avagy akadályfutás magyar módra

Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját, hiszen mindig megismerhet az ember hasonló őrülteket, akikkel a későbbiekben is lehet közös utakat tervezni.

Szerencsére időben odaértünk és a regisztráción is hamar túl estünk, a parkoló melletti épületben - ami egyébként nyáron lovagi étteremként üzemel, így már érkezéskor megérintett kicsit a középkor hangulata. Ezt csak fokozta, hogy lovagok igazítottak útba már a bejáratnál. Itt megkaptuk a rajtcsomagot és az időmérő chipet. Maradt még bőven időnk átöltözni, felmérni a terepet és bemelegíteni. A rajt terület pár méterre volt a parkolótól, a Vár lábál.
Ott kaptuk az infót, hogy 1 percenként indítanak 10 főt. Gyorsan be is álltam a rajtvonalhoz, hogy első körben indulhassak, elkerülve így az esetleges sorban állást az akadályoknál. Utólag kiderült, hogy ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a később indulóknak sajnos egy-két akadálynál várniuk kellett néhány percet.
Az első néhány méteren Visegrád utcáin futottunk, jött hamar az első akadály, ami kötélmászás volt, majd egy kanyarral arrébb egy dobócsillaggal kellett (volna) a farönköt eltalálni - a pálya során többször is előfordult ez az akadály. Célbadobó múlt hiányában sajnos egyszer sem találtam el a céltáblának szánt rönköt. Nagy pozitívum számomra, hogy sikertelen teljesítés esetén büntetésként különféle állati mászásokat - rák, pók vagy medve - vagy 30 guggolást kellett végre hajtani. Ezek jóval kevesebb energiát emésztenek fel, mint mondjuk 30 burpee és sokkal gyorsabban e lehet nyomni őket.

Következő akadályként íjjal kellett eltalálni a céltáblát. Ez is előjött még a  későbbiekben. Hála a legutóbbi céges csapatépítésen szerzett gyakorlatomnak, itt egyszer sem kellett büntetőznöm. Volt homokzsák hordás, majd egyensúly gyakorlat - ebből több is volt. Elsőként egy szögletes, keskeny fagerendán kellett végig haladni, ami így első hallásra nem tűnhet túl bonyolultnak, azzal a csavarral, hogy egy libikóka szerűség volt az egész, így még át kellett billenteni a gerendát, úgy hogy közbe lehetőleg rajta is maradunk. Kicsit csúszott ugyan, de a cipőm jó tapadásának köszönhetően sikerült ez is elsőre. Egy másik egyensúly feladat során egy henger alakú kb. 4-5 m hosszú gerendán kellett végig haladni, mégpedig kitörésben - így már nem volt olyan egyszerű, maximális koncentrációt igényelt, de sikerült ez is. A Vár felé vezető ösvényeken futva a bokrok mögül időnként elénk tárult a Duna csodálatos panorámája - az akadályfutásokban azt is imádom, hogy sokszor olyan környezetben futhatok, ahova amúgy nem is biztos hogy ellátogatnék.
A Fellegvárba felérve várt ránk néhány újabb akadály. A majomlétra után jött ismét egy egyensúly feladat, ezúttal egy kerekített gerendán kellett végig haladni, ami egy kifeszített spaniferben folytatódott. Újabb dárda és csatacsillag dobás után a Várat elhagyva folytattuk az utat.
A hegyi ösvényeket elhagyva ismét a városba értünk. A fesztiválterületen még várt néhány akadály, mielőtt beértünk volna a célba. Miután tettünk egy kört sörös hordókkal a fejünk felett, átmásztunk egy fém emelvényen, betaláltunk 3x egymás után íjjal a céltáblába jött egy Olympushoz hasonló akadály, csak épp rudakat kellett egymás mellé dugdosni a lyukakba és így végig haladni rajta. Volt még twister hasonmás és egy leginkább a ninja warriorra emlékeztető akadály, gyűrűkkel meg forgó kerekekkel. Utolsó akadályként középkori harcosokon kellett átverekedni magunkat hogy végül megkaphassuk a befutó érmet.
Sajnos egyszer elnéztem a jelzést, így rossz útvonalon indultam tovább a vártól és pár akadály kimaradt. Alapvetően jó verseny volt,  ötletes akadályokkal, jó levezetése az évnek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bakonyrun 4.0

Nekem ez volt az első Bakonyrunom. Kíváncsian vártam már, bemelegítő versenynek szántam Kanizsa előtt. 11 órás futamra szólt a rajtom, így nem kellett olyan korán indulni. Eleinte az időjárás kedvezőnek bizonyult, de sajnos már útközbe letörte némiképp a lelkesedésem, hogy elkezdett csepegni az eső. Általában bejön, hogy nagyon szugerálom az esőt, hogy múljon el és süssön ki a nap. Már majdnem elhittem, hogy ezúttal is működni fog, de sajnos kevésnek bizonyult ez a taktika. Mire odaértünk már egyértelműen esett, és nem volt túl meleg sem. Sebaj, gondoltam futva biztos jó lesz, akkor nem fog annyira érdekelni.  Maradt időnk bőven felmérni a rajtot és a célt. A rajtra már egészen jó hangulatba kerültem, vártam már hogy neki futhassak. A rajtot úgy oldották meg, hogy a start vonaltól kb 1 m-re egy meredek gát falon kellett felkapaszkodni, ami meg is lassította így a rajtolást. Szerencsére ezen hamar túl jutottam, úgyhogy szaladtam is tovább, egy darabig még aszfalton, aztán beve...

Amszterdam - Stadion Sprint

Tervben volt idénre mindenképpen egy Holland utazás, az EB nevezésemet pedig be kellett váltanom egy WEU-s versenyre szeptemberig, így alakult, hogy indultam Amszterdamban a Stadion Sprinten. Nagyon nagy élmény volt kipróbálni ezt a verseny típust, ugyanakkor nem biztos, hogy kizárólag egy stadion verseny miatt ennyit utaznék. A versenyt a Johan Cruijff Arénában rendezték, ami az Ajax focicsapat csarnoka is, egy ilyen stadionba már belépni is libabőrös élmény, versenyezni pedig különösen. Reggel 8 előtt oda értünk, a belépésre még kicsit várni kellett. Ez volt az első versenyem a nyugati régióban, így nekem újdonság volt, hogy nem kellett felelősségit kitöltenünk és BIB számot sem kaptunk előre. A regisztrációnál laptopon firkantottuk alá felelősségit és ott állították össze 2 perc alatt a regisztrációs csomagot, ami egyébként állt egy fejpántból és sárga chipes karszalagból. A chipet ott helyben rendelték a profilunkhoz. Úgy képzeltem, hogy majd az egész pálya a miénk lesz...