Sporttal a hétköznapok ellen

Tervben volt idénre mindenképpen egy Holland utazás, az EB nevezésemet pedig be kellett váltanom egy WEU-s versenyre szeptemberig, így alakult, hogy indultam Amszterdamban a Stadion Sprinten. Nagyon nagy élmény volt kipróbálni ezt a verseny típust, ugyanakkor nem biztos, hogy kizárólag egy stadion verseny miatt ennyit utaznék. A versenyt a Johan Cruijff Arénában rendezték, ami az Ajax focicsapat csarnoka is, egy ilyen stadionba már belépni is libabőrös élmény, versenyezni pedig különösen. Reggel 8 előtt oda értünk, a belépésre még kicsit várni kellett. Ez volt az első versenyem a nyugati régióban, így nekem újdonság volt, hogy nem kellett felelősségit kitöltenünk és BIB számot sem kaptunk előre. A regisztrációnál laptopon firkantottuk alá felelősségit és ott állították össze 2 perc alatt a regisztrációs csomagot, ami egyébként állt egy fejpántból és sárga chipes karszalagból. A chipet ott helyben rendelték a profilunkhoz. Úgy képzeltem, hogy majd az egész pálya a miénk lesz...

Két héttel a verseny előtt még önkénteskedésen gondolkoztam, oda már nem volt hely, úgyhogy lett egy super nevezésem. Aztán végülis arra jutottam, hogy nem érezném jól magam a pálya mellett üldögélve miközben a többiek szenvednek, úgyhogy beszereztem egy beast és sprint nevezést is. Nem mondom, hogy biztos voltam mindenben, de egy próbát megért.  Mikor megérkeztünk a fesztiválterületre szombat reggel, egyből egy jó kis emelkedő látványa fogadott a rajtban, amit homokzsákkal a nyakunkban kellett megtenni. A superrel kezdtünk, a homokzsákos emelkedő után jött egy újabb és megint egy új. Age groupba indultam, igyekeztem előre állni, de ez a pozíció az első emelkedő kb. első 10 méteréig tartott. Felfele menetben sajnos nagyon lassú vagyok. (oké, mindenki lassú felfele, de ha azt mondom, hogy akiket lefele simán ott hagyok, felfele simán lehagynak...talán érthetőbb miről beszélek). Az egyik különleges akadály egy kimondottan hosszú sötét alagút volt, amin át kellett szaladni, ráad...

Nekem ez volt az első Bakonyrunom. Kíváncsian vártam már, bemelegítő versenynek szántam Kanizsa előtt. 11 órás futamra szólt a rajtom, így nem kellett olyan korán indulni. Eleinte az időjárás kedvezőnek bizonyult, de sajnos már útközbe letörte némiképp a lelkesedésem, hogy elkezdett csepegni az eső. Általában bejön, hogy nagyon szugerálom az esőt, hogy múljon el és süssön ki a nap. Már majdnem elhittem, hogy ezúttal is működni fog, de sajnos kevésnek bizonyult ez a taktika. Mire odaértünk már egyértelműen esett, és nem volt túl meleg sem. Sebaj, gondoltam futva biztos jó lesz, akkor nem fog annyira érdekelni.  Maradt időnk bőven felmérni a rajtot és a célt. A rajtra már egészen jó hangulatba kerültem, vártam már hogy neki futhassak. A rajtot úgy oldották meg, hogy a start vonaltól kb 1 m-re egy meredek gát falon kellett felkapaszkodni, ami meg is lassította így a rajtolást. Szerencsére ezen hamar túl jutottam, úgyhogy szaladtam is tovább, egy darabig még aszfalton, aztán beve...