Bakonyrun 4.0

Nekem ez volt az első Bakonyrunom. Kíváncsian vártam már, bemelegítő versenynek szántam Kanizsa előtt.

11 órás futamra szólt a rajtom, így nem kellett olyan korán indulni. Eleinte az időjárás kedvezőnek bizonyult, de sajnos már útközbe letörte némiképp a lelkesedésem, hogy elkezdett csepegni az eső. Általában bejön, hogy nagyon szugerálom az esőt, hogy múljon el és süssön ki a nap. Már majdnem elhittem, hogy ezúttal is működni fog, de sajnos kevésnek bizonyult ez a taktika. Mire odaértünk már egyértelműen esett, és nem volt túl meleg sem. Sebaj, gondoltam futva biztos jó lesz, akkor nem fog annyira érdekelni. 

Maradt időnk bőven felmérni a rajtot és a célt. A rajtra már egészen jó hangulatba kerültem, vártam már hogy neki futhassak. A rajtot úgy oldották meg, hogy a start vonaltól kb 1 m-re egy meredek gát falon kellett felkapaszkodni, ami meg is lassította így a rajtolást. Szerencsére ezen hamar túl jutottam, úgyhogy szaladtam is tovább, egy darabig még aszfalton, aztán bevezettek az erdőbe. 

Ahhoz képest, hogy akadályfutó verseny, több volt benne a futás mint az akadály. Jelentősen.

Az akadályok nem okoztak problémát, még a majomlétra is sima ügy volt. Egyetlen nehézségét jelentette, hogy egy létrán kellett felmászni hozzá.

A célba beérkezés előtt még egy árammal feltöltött függöny szerűségen kellett átverekedni magunkat. Naívan, abban a hitben, hogy a hosszú felső majd megvéd mindentől, neki futottam, viszont sajnos nem jött be a feltételezésem, így éreztem némi áramütést a karomon.

Összességében jó verseny volt, a rengeteg sarat leszámítva. A női mezőnyben negyedikként sikerült befutni, aminek nagyon örültem. Biztosan meg lesz a folytatása.