Tervben volt idénre mindenképpen egy Holland utazás, az EB
nevezésemet pedig be kellett váltanom egy WEU-s versenyre szeptemberig, így
alakult, hogy indultam Amszterdamban a Stadion Sprinten. Nagyon nagy élmény
volt kipróbálni ezt a verseny típust, ugyanakkor nem biztos, hogy kizárólag egy
stadion verseny miatt ennyit utaznék.
A versenyt a Johan Cruijff
Arénában rendezték, ami az Ajax focicsapat csarnoka is, egy ilyen stadionba már
belépni is libabőrös élmény, versenyezni pedig különösen. Reggel 8 előtt oda értünk, a
belépésre még kicsit várni kellett. Ez volt az első versenyem a nyugati
régióban, így nekem újdonság volt, hogy nem kellett felelősségit kitöltenünk és
BIB számot sem kaptunk előre. A regisztrációnál laptopon firkantottuk alá
felelősségit és ott állították össze 2 perc alatt a regisztrációs csomagot, ami
egyébként állt egy fejpántból és sárga chipes karszalagból. A chipet ott
helyben rendelték a profilunkhoz.


Alapvetően a lelátók alatt futottunk,
időnként kiküldtek a székek közé, majd le a pálya szélére az
akadályokhoz vagy
éppen a stadionon kívülre egy kis friss levegőt szívni. A stadion egyébként
teljesen fedett volt. A cipelős akadályok a lelátón zajlottak, így nem kellett
aggódnunk, hogy a homokzsák cipelést megússzuk felfele menet nélkül. A zsák kb.
20 kg, nekem itt kissé nehézséget jelentett, hogy kisebb volt és nem tudtam a
tarkómra csapni, így jobb-bal vállon felváltva vittem. Végre megtapasztaltam azt
is milyen érzés egy vastag vasláncot cipelni az Ajax Aréna lépcsőin. Bevallom
ránézésre az a lánc könnyebbnek tűnt, azzal a nyakamba nem szaladgáltam valami
gyorsan felfele a lépcsőn, örültem, hogy sikerült felvonszolni magam. A Z
falnál a kis kapaszkodók kb. kétszer olyan vastagságúak voltak, mint a CEU-s
versenyeken, ennek annyira megörültem, hogy kissé el is könnyelműsködtem a
dolgot és a vége előtt két lépéssel lepottyantam. A majomlétráról már korábban
osztottak meg képeket, tényleg szép volt onnan a kilátás a városra, csak éppen
a hátunk mögött. Ennek a nehézsége az volt, hogy elég messze voltak egymástól a
rudat, mindig be kellett lendüljek, hogy át tudjak fogni, de sikerült, ennek
iszonyatosan örültem, talán ennyire nehezen még nem jutottam át majomlétrán. A
hercules hoist a stadionon kívül volt és gumi szerűségeket kellett felhúzni,
persze azért valami súlyt raktak bele. Ahogy láttam az előttem lévők eléggé
nehezen húzták fel, így jól rákészültem mielőtt megfogtam a kötelet, de itt
kellemes meglepetésként ért, hogy kimondottan könnyű volt. Még ázott kötéllel
is egészen hamar felhúztam és leengedéssel sem volt gond. A multi a stadionba
került, a lelátókról jól látható helyre. Pozitívum, hogy csak karikák voltak
rajta, viszont a csúszósabbik fajtából. Nincs mit szépíteni a történeten, a
második fogás után leestem.
Az akadályok közé becsempésztek
néhány crossfit elemet, ezek nagy akadályt nem jelentettek, hamar túlestem
rajtuk:
- 20 kg-os (fiúknak talán 30 kg) medicin labdát
15x a földhöz vágni
- Óriás ugrókötéllel 15 ugrás
- 5 db box jump (fiúknak állított boxra)
A ’tunnel’ akadály új értelmet
nyert a lelátó alatti ’alagútban’. Korom sötét, horror filmbe illő villogó
fények és dübörög a Highway to hell.
Ez volt az egyik legkedvencebb pillanatom, őrült jó érzés volt ott végig futni,
igazi hidegrázós élmény.
A küzdőtéren még várt néhány jól
megszokott akadály, magas falak, háló alatt kúszás, gerendák és a kötél sem
hiányzott. Itt végre értelmet nyert a tűzugrás is, elég látványos célfotók
születtek így J
A 4,6 km-es pályán (Garmin)
kétszer is találkozhattunk frissítőponttal, vízzel, banánnal és a célban sem
spóroltak a frissítésen, volt itt minden, mi egy megfáradt futónak jól jöhet:
gumicukor mindenféle ízben és mennyiségben, édes-sós kekszek, banán és alma.
(ezt a szokást nem lenne rossz átvenni nyugati barátainktól).
Számomra az egyetlen negatívum, hogy még az 5
km-t sem érte el a pálya (én 4,6 km-t mértem, többen még kevesebbet) és túl
hamar vége volt az egésznek. Igen tudom, ez egy sprint és a burpeek felezésével
is gyorsítottak a versenyen. Nem mintha nem fáradtam volna el kellőképpen ezen
az 5 km-en, megoldották, hogy kifáradjunk, ennek ellenére szívesen futkostam
volna még az Arénában.
Azt még mindenképpen kiemelném, hogy
az egész verseny hangulatáért megéri részt venni nyugati versenyeken.
Nemzetközi mezőny, Európa legjobb versenyzőivel. Számomra nagyon motiváló ilyen
emberek között versenyezni és élőben is látni olyan versenyzőket, akiknek
korábban csak az Instagram profilját láttam J
Sokkal több a profi versenyző AG kategóriában is. Ugyanakkor a nyílt
kategóriában pedig sokkal gátlástalanabbul segítenek egymásnak, olvastam már korábban,
hogy a multinál a másik nyakába ülve megy végig valaki, de azért megdöbbentő
volt élőben is látni.
49:06-os időm a korosztályomban a
10. helyre volt elég. Nem kizárt, hogy
megyek még Stadion Sprintre, de annak valami nagyon különleges helyszínen kell
lennie.
![]() |
A magyar csapattal |
![]() |
Stairway to Sparta |
![]() |
Fire jump |
![]() |
Stairway to Sparta |
![]() |
Multirig |
![]() |
Ajax Aréna |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése