Ugrás a fő tartalomra

Egy szerelem kezdete


Nagyon régóta szemeztem az akadályfutással, de tényleg. Néhány évvel ezelőtt Békéscsaba közelében került megrendezésre az első ilyen jellegű futóverseny, akkor persze nem voltam annyira jó formában és különben is, nem lett volna kivel elindulni, egyedül meg na nehogymár. Aztán ez sokáig így ment…mennék én, de nincs kivel, meg különben is, biztos béna lennék meg mindenki sokkal jobb meg nem is bírnám.

’17-ben egy kellemes nyári napon a teremben beszélgettünk egy barátnőmmel és mesélte, hogy nemrég voltak Kazincbarcikán Spartan Race-n. Meg is jegyeztem egyből, hogy oda nagyon mennék ám én is, erre felajánlotta, hogy július végén lesz még egy verseny ahova mennek, csatlakozzak nyugodtan. Aznap este be is neveztem a július 30-i Krynica sprintre. Akkor nem nagyon tudtam, hogy készüljek. Terembe jártam már jó ideje, kiegészítve köredzésekkel meg futással.

Ha jól emlékszem 6 és fél óra alatt teljesítettük. Volt szenvedés rendesen, de iszonyatos élmény volt és haza fele úton már az járt a fejemben, mikor lesz a következő.

A többiek rábeszéltek a szeptemberi beastre. Nem dolgoztam fel rendesen, hogy az 21+ km-t jelent, nem sok fogalmam volt, mire vállalkozok, de beneveztem. Ekkor már kicsit több fogalmam volt, hogyan készüljek, próbáltam sokat futni és többet edzeni felsőtestre. Sikerült. Végig mentünk. Voltak kritikus pontok az tény és időnként nagyon összeszorítottam a fogam és mantráztam magamban, hogy nincs hiszti, mész tovább, megcsinálod. Meg is leptem magamat, hogy ilyenekre képes vagyok. Nagyon sok erőt adott.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bakonyrun 4.0

Nekem ez volt az első Bakonyrunom. Kíváncsian vártam már, bemelegítő versenynek szántam Kanizsa előtt. 11 órás futamra szólt a rajtom, így nem kellett olyan korán indulni. Eleinte az időjárás kedvezőnek bizonyult, de sajnos már útközbe letörte némiképp a lelkesedésem, hogy elkezdett csepegni az eső. Általában bejön, hogy nagyon szugerálom az esőt, hogy múljon el és süssön ki a nap. Már majdnem elhittem, hogy ezúttal is működni fog, de sajnos kevésnek bizonyult ez a taktika. Mire odaértünk már egyértelműen esett, és nem volt túl meleg sem. Sebaj, gondoltam futva biztos jó lesz, akkor nem fog annyira érdekelni.  Maradt időnk bőven felmérni a rajtot és a célt. A rajtra már egészen jó hangulatba kerültem, vártam már hogy neki futhassak. A rajtot úgy oldották meg, hogy a start vonaltól kb 1 m-re egy meredek gát falon kellett felkapaszkodni, ami meg is lassította így a rajtolást. Szerencsére ezen hamar túl jutottam, úgyhogy szaladtam is tovább, egy darabig még aszfalton, aztán beve...

Amszterdam - Stadion Sprint

Tervben volt idénre mindenképpen egy Holland utazás, az EB nevezésemet pedig be kellett váltanom egy WEU-s versenyre szeptemberig, így alakult, hogy indultam Amszterdamban a Stadion Sprinten. Nagyon nagy élmény volt kipróbálni ezt a verseny típust, ugyanakkor nem biztos, hogy kizárólag egy stadion verseny miatt ennyit utaznék. A versenyt a Johan Cruijff Arénában rendezték, ami az Ajax focicsapat csarnoka is, egy ilyen stadionba már belépni is libabőrös élmény, versenyezni pedig különösen. Reggel 8 előtt oda értünk, a belépésre még kicsit várni kellett. Ez volt az első versenyem a nyugati régióban, így nekem újdonság volt, hogy nem kellett felelősségit kitöltenünk és BIB számot sem kaptunk előre. A regisztrációnál laptopon firkantottuk alá felelősségit és ott állították össze 2 perc alatt a regisztrációs csomagot, ami egyébként állt egy fejpántból és sárga chipes karszalagból. A chipet ott helyben rendelték a profilunkhoz. Úgy képzeltem, hogy majd az egész pálya a miénk lesz...

Hun-Harcos, avagy akadályfutás magyar módra

Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját, hiszen mindig megismerhet az ember hasonló őrülteket, akikkel a későbbiekben is lehet közös utakat tervezni. Szerencsére időben odaértünk és a regisztráción is hamar túl estünk, a parkoló melletti épületben - ami egyébként nyáron lovagi étteremként üzemel, így már érkezéskor megérintett kicsit a középkor hangulata. Ezt csak fokozta, hogy lovagok igazítottak útba már a bejáratnál. Itt megkaptuk a rajtcsomagot és az időmérő chipet. Maradt még bőven időnk átöltözni, felmérni a terepet és bemelegíteni. A rajt terület pár méterre volt a parkolótól, a Vár lábál. Ott kaptuk az infót, hogy 1 percenként indítanak 10 főt. Gyorsan be is álltam ...