Ugrás a fő tartalomra

Egy verseny ahol CSAK NŐK futnak


Életem második rendes futóversenye volt ez. Az első egy 7 km-es volt tavaly, Gyulán. Mivel mostanság időnként becsúszott egy 20-as is, gondoltam próbáljuk meg a 17,5 km-t. Viszont béna voltam és benéztem kicsit a dolgokat…nem úgy képzeltem, hogy majd hosszas ’pihenők’ lesznek a futamok között. Lényegében 3 futamon vettem részt, 2,5; 5 és 10 km.

Rákészültem kellőképpen, fejben is. Gondoltam, hogy a rövidebbeket majd jól megnyomom és igyekszem jó időt futni. Általában 6-os átlaggal futok, ritkán sikerül alá menni, de az, hogy sok km-en tartsam, az már tényleg ritka. A 2,5Km 11:48 lett. Az 5 km 26:11, ez 5:30-nál alacsonyabb átlagot jelent, ami magamhoz képest nagyon jó. (és az elején egyébként jópár mp elment azzal h próbáltam kitörni a tömegből). Kifutottam magamból mindent, a végén sprinteltem, ahogy csak tudtam a célegyenesbe. Fantasztikus érzés volt. Szakad rólam a víz, miközben rázott a hideg és libabőrös lettem.

Az 5km után majd 2 óra volt a 10-esig, gondoltam majd addigra jól kipihenem magam és jó lesz minden. Na ebből az lett, hogy majdnem bealudtam a füvön és kissé még álmosan álltam rajthoz. Akkor már minden bajom, fáradt voltam és leginkább aludni akartam így néha bele is sétáltam. Így lett 58:29. Legalább 60 alatt van, de tudom, hogy ennél sokkal jobban is mehetett volna. Néha tényleg elgondolkoztam, hogy hagyom a francba az egészet vagy sétálok, úgyhogy alapjáraton elégedett vagyok.

Egyedül mentem a versenyre, ami eleinte kicsit zavart. Aztán ahogy ott nézelődtem, láttam, hogy nagyon sokan így érkeztek. Ez a kellemetlen, negatív érzés szépen lassan kezdett átfordulni egy büszkeség félére. Rájöttem, ahelyett, hogy zavar, hogy egyedül vagyok, inkább büszkének kéne lennem arra, hogy ennek ellenére is itt vagyok és lefutom mind a 3 távot. Sajnos ez az érzés csak azután jött át, miután láttam, hogy ’mások is így csinálják’. Még mindig túl sok figyelmet szentelek annak, hogy vajon mit gondolnak mások. Nem könnyű ezt levetkőzni, de dolgozom rajta. Ezek után már kimondottan jó érzés volt.

Ne zavarjon, ha egyedül kell csinálnod valamit, inkább élvezd ki a pillanatot és legyél büszke magadra. Ne kívülről várd a támogatást, ne várd azt, hogy majd valaki más megerősít. Ha van egy terved, egy célod, higgy benne teljes szívedből, mert a legnagyobb motivációt csakis saját magadból merítheted.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bakonyrun 4.0

Nekem ez volt az első Bakonyrunom. Kíváncsian vártam már, bemelegítő versenynek szántam Kanizsa előtt. 11 órás futamra szólt a rajtom, így nem kellett olyan korán indulni. Eleinte az időjárás kedvezőnek bizonyult, de sajnos már útközbe letörte némiképp a lelkesedésem, hogy elkezdett csepegni az eső. Általában bejön, hogy nagyon szugerálom az esőt, hogy múljon el és süssön ki a nap. Már majdnem elhittem, hogy ezúttal is működni fog, de sajnos kevésnek bizonyult ez a taktika. Mire odaértünk már egyértelműen esett, és nem volt túl meleg sem. Sebaj, gondoltam futva biztos jó lesz, akkor nem fog annyira érdekelni.  Maradt időnk bőven felmérni a rajtot és a célt. A rajtra már egészen jó hangulatba kerültem, vártam már hogy neki futhassak. A rajtot úgy oldották meg, hogy a start vonaltól kb 1 m-re egy meredek gát falon kellett felkapaszkodni, ami meg is lassította így a rajtolást. Szerencsére ezen hamar túl jutottam, úgyhogy szaladtam is tovább, egy darabig még aszfalton, aztán beve...
Megjegyzés küldése
További információk

Amszterdam - Stadion Sprint

Tervben volt idénre mindenképpen egy Holland utazás, az EB nevezésemet pedig be kellett váltanom egy WEU-s versenyre szeptemberig, így alakult, hogy indultam Amszterdamban a Stadion Sprinten. Nagyon nagy élmény volt kipróbálni ezt a verseny típust, ugyanakkor nem biztos, hogy kizárólag egy stadion verseny miatt ennyit utaznék. A versenyt a Johan Cruijff Arénában rendezték, ami az Ajax focicsapat csarnoka is, egy ilyen stadionba már belépni is libabőrös élmény, versenyezni pedig különösen. Reggel 8 előtt oda értünk, a belépésre még kicsit várni kellett. Ez volt az első versenyem a nyugati régióban, így nekem újdonság volt, hogy nem kellett felelősségit kitöltenünk és BIB számot sem kaptunk előre. A regisztrációnál laptopon firkantottuk alá felelősségit és ott állították össze 2 perc alatt a regisztrációs csomagot, ami egyébként állt egy fejpántból és sárga chipes karszalagból. A chipet ott helyben rendelték a profilunkhoz. Úgy képzeltem, hogy majd az egész pálya a miénk lesz...
Megjegyzés küldése
További információk

Hun-Harcos, avagy akadályfutás magyar módra

Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját, hiszen mindig megismerhet az ember hasonló őrülteket, akikkel a későbbiekben is lehet közös utakat tervezni. Szerencsére időben odaértünk és a regisztráción is hamar túl estünk, a parkoló melletti épületben - ami egyébként nyáron lovagi étteremként üzemel, így már érkezéskor megérintett kicsit a középkor hangulata. Ezt csak fokozta, hogy lovagok igazítottak útba már a bejáratnál. Itt megkaptuk a rajtcsomagot és az időmérő chipet. Maradt még bőven időnk átöltözni, felmérni a terepet és bemelegíteni. A rajt terület pár méterre volt a parkolótól, a Vár lábál. Ott kaptuk az infót, hogy 1 percenként indítanak 10 főt. Gyorsan be is álltam ...
Megjegyzés küldése
További információk