Ugrás a fő tartalomra

2018. Várgesztes Super


Lesznek versenybeszámolók is, hátha segítenek valakinek a nagy elhatározásban, hogy elinduljon az úton.

Pár hete zajlott a várgesztesi super és sprint, én csak az előbbin indultam, így arról mesélek.
Ez volt az első superem, annak ellenére is, hogy egy beasten már túl vagyok. Sajnos picit késve érkeztünk meg a helyszínre – az időjárás erősen lassító körülményt jelentett – ráadásul sikerült a pályától a lehető legmesszebb leparkolni. A rajt előtt kb. 10 perccel sikerült átvenni a csomagot, rohantunk a csomaglerakóba, ahol kissé lesokkolt a többméteres sor látványa, de szükséghelyzet lévén, lerövidítettük a várakozási időt. Próbáltunk némi bemelegítést imitálni, de azt a fennmaradt 3-4 percet inkább a mosdó felkutatásával töltöttem. Sikerült viszonylag hamar bejutni, hála annak a két lánynak, akik előre engedtek, miután megtudták, hogy perceken belül rajtolok. Amint végeztem, sprinteltem a rajtig, hiszem a futam eleje már javában elrajtolt. Nem éppen életem legjobb rajtjának mondanám, sőt talán épp ellenkezőleg, de próbáltam behozni a lemaradást és az első jó néhány méter (vagy km) előzgetéssel telt.

Bemelegítésnek jöttek a szokásos OUOU akadályok, majd meglepő módon így az elején megúsztattak minket. Egyébként kifejezetten jól esett lehűlni abban az időben. Kb. 15-20 m-t kellett úszni (a távolságérzékem igen rossz, úgyhogy bocsi ha téves az info, én ennyinek éreztem). Utána csattogtam tovább a vízzel telt cipőben. Jött a bender, az egyik új akadály, ami a múltkori kanizsai sprinten egész könnyen sikerült, most alig tudtam felmászni rá, nagyon csúszott a cső is, meg a kezem is. Kénytelen voltam élni az önkéntes ajánlatával és igénybe vettem a segítségét. Jött a kötél, aminek kifejezetten örültem, hogy az elejére rakták, így még viszonylag biztosan kúsztam fel a tetejére. Egyébként aranyos volt, hogy a pálya a villapark házikói közt haladt, így sokan igazi VIP páholyból, a saját teraszukról szurkolhattak a versenyzőknek. Itt egészen felgyűltek az akadályok. Következett egy cargo, vízalá merülős palánk, (jól jött a hűsítő) és a starway to sparta nevű akadály, majd jött az első monkeybar, a memória teszt, még egy cargo, gerenda, egy palánk és szögesdrót. Itt már egészen tisztes távolságban voltak egymástól az akadályok, feldobták kicsit a sok futást. 10 km után ismét beraktak párat egymás közelébe. Jött a homokzsák, ahol nem volt külön női zsák, és kicsit megviselte a nyakam, majd a balance, ami végre sikerült. Ennek nagyon örültem, ugyanis az első versenyemen, mikor még nem nagyon tudtam mit csinálok, simán sikerült, aztán valahogy mindig paráztam tőle és nem ment. Most igyekeztem nagyon koncentrálni arra, hogy meglesz és bejött. Az Olympuson megint a vége fele csúsztam le…múltkor is ez volt L Néhány km után jött még egy palánk, a falmászás (nagy örömömre ez is sikerült) és még egy monkey bar, aminek a nehézségét az adta, hogy elég magasan volt, így az alacsonyabbaknak már az elérése kihívást jelentett. Visszakérdezték a memória tesztet, jött az invert wall, a dárda, egy palánk, majd a végére a hercules hoist, multirig és slip wall. Sajnos hiába sikerült a multirig nagykanizsán, itt már nagyon verseny vége volt és nagyon csúszott minden, így lecsúsztam. Összességében 3-at hibáztam, (multi, dárda, olympus) és 3:19-es idővel értem be.

A negatív rajtélmény ellenére, próbáltam fejben nagyon összeszedett maradni és ott lenni, talán ennek is az eredménye, hogy nagyon sok akadály sikerült, ami mondjuk korábban nem. Ez az idő openbe a 19. helyre volt elég. Bevallom nagyon meglepett ez az eredmény, ahhoz képest, hogy az első 50-be kerülés is csak távoli célnak tűnt.

Hatalmas motiváló erővel bír számomra ez az eredmény. A sok beletett munka, korán kelés, edzés nem volt hiába való, de ugyanakkor a futás mehetett volna sokkal jobban, szóval van mit javítani bőven. Már nem csak üres idézetnek érzem azt, hogy a sok munkának meg lesz eredménye, tényleg. Csak csinálni kell és hinni benne. Nem egyből fog megtérülni, de előbb utóbb mindenképp és annál jobb érzés nincs, mint amikor egy álmod teljesül, úgy, hogy minden erőddel megdolgoztál érte.

  

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bakonyrun 4.0

Nekem ez volt az első Bakonyrunom. Kíváncsian vártam már, bemelegítő versenynek szántam Kanizsa előtt. 11 órás futamra szólt a rajtom, így nem kellett olyan korán indulni. Eleinte az időjárás kedvezőnek bizonyult, de sajnos már útközbe letörte némiképp a lelkesedésem, hogy elkezdett csepegni az eső. Általában bejön, hogy nagyon szugerálom az esőt, hogy múljon el és süssön ki a nap. Már majdnem elhittem, hogy ezúttal is működni fog, de sajnos kevésnek bizonyult ez a taktika. Mire odaértünk már egyértelműen esett, és nem volt túl meleg sem. Sebaj, gondoltam futva biztos jó lesz, akkor nem fog annyira érdekelni.  Maradt időnk bőven felmérni a rajtot és a célt. A rajtra már egészen jó hangulatba kerültem, vártam már hogy neki futhassak. A rajtot úgy oldották meg, hogy a start vonaltól kb 1 m-re egy meredek gát falon kellett felkapaszkodni, ami meg is lassította így a rajtolást. Szerencsére ezen hamar túl jutottam, úgyhogy szaladtam is tovább, egy darabig még aszfalton, aztán beve...
Megjegyzés küldése
További információk

Amszterdam - Stadion Sprint

Tervben volt idénre mindenképpen egy Holland utazás, az EB nevezésemet pedig be kellett váltanom egy WEU-s versenyre szeptemberig, így alakult, hogy indultam Amszterdamban a Stadion Sprinten. Nagyon nagy élmény volt kipróbálni ezt a verseny típust, ugyanakkor nem biztos, hogy kizárólag egy stadion verseny miatt ennyit utaznék. A versenyt a Johan Cruijff Arénában rendezték, ami az Ajax focicsapat csarnoka is, egy ilyen stadionba már belépni is libabőrös élmény, versenyezni pedig különösen. Reggel 8 előtt oda értünk, a belépésre még kicsit várni kellett. Ez volt az első versenyem a nyugati régióban, így nekem újdonság volt, hogy nem kellett felelősségit kitöltenünk és BIB számot sem kaptunk előre. A regisztrációnál laptopon firkantottuk alá felelősségit és ott állították össze 2 perc alatt a regisztrációs csomagot, ami egyébként állt egy fejpántból és sárga chipes karszalagból. A chipet ott helyben rendelték a profilunkhoz. Úgy képzeltem, hogy majd az egész pálya a miénk lesz...
Megjegyzés küldése
További információk

Hun-Harcos, avagy akadályfutás magyar módra

Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját, hiszen mindig megismerhet az ember hasonló őrülteket, akikkel a későbbiekben is lehet közös utakat tervezni. Szerencsére időben odaértünk és a regisztráción is hamar túl estünk, a parkoló melletti épületben - ami egyébként nyáron lovagi étteremként üzemel, így már érkezéskor megérintett kicsit a középkor hangulata. Ezt csak fokozta, hogy lovagok igazítottak útba már a bejáratnál. Itt megkaptuk a rajtcsomagot és az időmérő chipet. Maradt még bőven időnk átöltözni, felmérni a terepet és bemelegíteni. A rajt terület pár méterre volt a parkolótól, a Vár lábál. Ott kaptuk az infót, hogy 1 percenként indítanak 10 főt. Gyorsan be is álltam ...
Megjegyzés küldése
További információk