Motiváció vagy megfelelési kényszer?

Próbálom az elejéről kezdeni, kell egy kis előzmény a sztorihoz.

Nagyjából mindig is sportoltam valamit, több féle sportot kipróbáltam, így sajnos nincs egy olyan, amit évekig űztem volna. Gyakran jött rám az az érzés, hogy ez hiányzik. Hiányzik, hogy egy csapat része legyek, hiányzik maga az élmény, hogy valamibe nagyon sikeres legyek. A suliba általában jó tanuló voltam, de az a kimondott sikerélmény ott sem volt meg.

Folyamatosan próbálom megfejteni, hogy mi hajt ennyire, hogy mi motivál ilyen erősen és ébreszt bennem újabb és újabb célokat. Ha a maratoni vagy hosszabb távra gondolok, nem az az első gondolatom, hogy úristen az rengeteg, hanem, hogy mikor fogok végre ott tartani, hogy lefuthassam.

Dolgozik bennem egy nagyon erős megfelelési kényszer. Meg akarom mutatni a környezetemnek, hogy nagyon jó vagyok valamiben. Jobban belegondolva nem csak a környezetemnek, hanem magamnak is. Nagyon sok plusz belső erőt ad nekem az a tudat, hogy képes vagyok megcsinálni egy spartan beastet (21+ km) vagy lefutni egy félmaratont. Egy ilyen verseny mögött hosszú felkészülési folyamat van, mind testben és fejben is. Nagyon könnyű azt mondani, hogy jaj most felhős az ég, fáj a hasam, álmos vagyok, inkább kihagyom a mai edzést, de ha ott van előtted, hogy 3 hét van a versenyig, akkor nem fogod kihagyni. Egy sikeres verseny mögött ott vannak ezek az edzések. Amikor esik, sötét van, reggel van, hideg van, de mégis mész és csinálod, mert edzeni kell. Ha egy versenyen eléred a kitűzött célt, akkor azzal a tudattal veszed a nyakadba az érmet, hogy megdolgoztál érte, megérdemled. Megérte a rengeteg korán kelés, a befektetett energia. Ez a gondolat hihetetlen sok energiát tud adni és arra ösztönöz, hogy még többet akarj. Függővé tesz. Mindig többet és jobbat fogsz akarni és remélhetőleg a sikeres verseny élménye feltölt annyi energiával, hogy elég legyen a következő versenyig.

A napokban olvastam Almási Kitti Bátran élni c. könyvét és nagyon ismerős gondolatokkal találkoztam benne:

„Minden olyan eszköz és módszer, ami a kontroll érzését kelti bennünk, megnyugtat, csökkenti a szorongásunkat egy sok szempontból kiszámíthatatlan és befolyásunk alá nem vonható világban. Éppen ezért már kamaszkortól (sőt, mintha ez mostanában még korábbra csúszna) megjelenik bennünk a testünk megváltoztatásának igénye. Ha nincs kimagasló tehetségünk valamilyen téren, ahol nagy teljesítményeket és sikereket érhetünk el, illetve a környezetünk (elsősorban a családunk) sem azt közvetíti felénk, hogy önmagunkban is elég jók és szerethetők vagyunk, még mindig ott a testünk, amely felett van valamekkora hatalmunk.” (Dr.Almási Kitti: Bátran élni, Budapest 2015)

Nem véletlenül mondják, hogy a sport remek pszihológus. Azon kívül, hogy levezeti a stresszt, nagyon erős személyiségformáló hatással bír. Ha sikert érsz el, azt csak saját magadnak köszönheted, senki másnak. Senki más nem fog helyetted fölkelni, megcsinálni a kaját és edzeni. Itt fejben nagyon ott kell lenni, mindig. Ha tudod, hogy edzés közbe jól ment minden, erős voltál, nem adtad fel, ez ugyanúgy menni fog a hétköznapokban is, legyen szó bármilyen feladatról.