Ugrás a fő tartalomra

Versenyezni vagy utazni?


Nem arra gondolok, hogy időnként néhány napra elutazni valahova, majd hazatérni és folytatni mindent, ott ahol abba maradt. Nem is arra a heti néhány edzés, ami vagy összejön vagy nem…de ha mégis igen, ne legyen túl fárasztó.

 Most arra gondolok, hogy 3-5 hónapra kimenni valahova dolgozni(+utazgatni) vs. Versenyekre felkészülni, ahol a teljesítésen kívül a minél jobb időeredmény is cél, a folyamatos fejlődés mellett, természetesen.

Sokan nagyon könnyen rávágják, hogy megfér egymás mellett a kettő, attól, hogy kint vagy lehet edzeni. Igen? Biztos? Olyan szinten és olyan intenzitással, hogy az egy versenyfelkészülésnek minősüljön? És közbe még a kaját is simán lehet tartani ugye? Hiszen mindenhol van natúr csirkemell meg saláta…  J

Tegyük fel, előtted egy szuper lehetőség, hogy kimenj néhány hónapra egy tengerpart melletti kisvárosba dolgozni. Gyönyörű hely, finom kaják, spanyol bulik, új emberek. Mindemellett heti 7-ből 6 nap meló (ami folyamatos talpalást és rohangálást jelent), napi 8 óra, kaja napi 3-szor, ami a vendégektől megmarad.

Felkelnél reggel 6-7-kor, hogy meglegyen a reggeli 10km futás? Kihagynád az esti bulikat, hogy meglegyen az elegendő pihenés és legyen erőd másnap ismét korán kelni? A szabad délutánod strandolás/napozás/bandázás helyett a kondiban töltenéd? Kihagynád, hogy megkóstolj néhány helyi finomságot és tarts a diétát minden egyes nap? Nemtudom, Ti hogy vagytok vele én ezekről nem tudok és nem is akarok lemondani.

Igen, volt lehetőségem egy spanyol tengerparti városban tölteni egy nyarat. Főleg munkával és persze minden mással J felejthetetlen élmény volt.

Nem arról van szó, hogy nem mozogtam, időnként elmentem futni és terembe is lenéztem alkalomadtán, és figyeltem rá h minél több zöldséget/gyümölcsöt egyek. De ez mind édeskevés ahhoz, ami a sporttal kapcsolatos céljaim eléréséhez kell, ugyanis abból is van bőven.

Amikor hazajöttem beletelt nem kevés időbe, hogy edzés terén visszakerüljek arra a szintre, ahol az utazás előtt voltam. Ezután jöhetett az, hogy esetleg valamiféle versenynek neki iramodni, ahol eleinte csak a sikeres teljesítés a cél. Az, hogy az időre figyelni, és komolyra venni a figurát szintén bele telik néhány hónapba.

Szeretnék fejlődni, szeretnék minél jobb lenni, versenyeken indulni és eredményeket szerezni. Ez számomra nagyon nehéz kérdés. Megéri-e egy újabb külföldi kaland miatt feladni a sporttal kapcsolatos céljaimat? De akár fordítva is kérdezhetném. Megéri-e az edzés és sport miatt feladni az utazással kapcsolatos céljaimat?

Lehet, hogy gyenge vagyok, de nekem az utazás egy kaland, egy élmény, aminek ki akarom élvezni minden percét, nem akarom, hogy lemondásokról szóljon. Ezért érzem úgy, hogy az egyik javára fel kell adnom a másikat – ideiglenesen. Most a sport került előtérbe. Erre fordítom nem kevés energiámat, bízva abban, hogy egyszer majd megtérül.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bakonyrun 4.0

Nekem ez volt az első Bakonyrunom. Kíváncsian vártam már, bemelegítő versenynek szántam Kanizsa előtt. 11 órás futamra szólt a rajtom, így nem kellett olyan korán indulni. Eleinte az időjárás kedvezőnek bizonyult, de sajnos már útközbe letörte némiképp a lelkesedésem, hogy elkezdett csepegni az eső. Általában bejön, hogy nagyon szugerálom az esőt, hogy múljon el és süssön ki a nap. Már majdnem elhittem, hogy ezúttal is működni fog, de sajnos kevésnek bizonyult ez a taktika. Mire odaértünk már egyértelműen esett, és nem volt túl meleg sem. Sebaj, gondoltam futva biztos jó lesz, akkor nem fog annyira érdekelni.  Maradt időnk bőven felmérni a rajtot és a célt. A rajtra már egészen jó hangulatba kerültem, vártam már hogy neki futhassak. A rajtot úgy oldották meg, hogy a start vonaltól kb 1 m-re egy meredek gát falon kellett felkapaszkodni, ami meg is lassította így a rajtolást. Szerencsére ezen hamar túl jutottam, úgyhogy szaladtam is tovább, egy darabig még aszfalton, aztán beve...

Amszterdam - Stadion Sprint

Tervben volt idénre mindenképpen egy Holland utazás, az EB nevezésemet pedig be kellett váltanom egy WEU-s versenyre szeptemberig, így alakult, hogy indultam Amszterdamban a Stadion Sprinten. Nagyon nagy élmény volt kipróbálni ezt a verseny típust, ugyanakkor nem biztos, hogy kizárólag egy stadion verseny miatt ennyit utaznék. A versenyt a Johan Cruijff Arénában rendezték, ami az Ajax focicsapat csarnoka is, egy ilyen stadionba már belépni is libabőrös élmény, versenyezni pedig különösen. Reggel 8 előtt oda értünk, a belépésre még kicsit várni kellett. Ez volt az első versenyem a nyugati régióban, így nekem újdonság volt, hogy nem kellett felelősségit kitöltenünk és BIB számot sem kaptunk előre. A regisztrációnál laptopon firkantottuk alá felelősségit és ott állították össze 2 perc alatt a regisztrációs csomagot, ami egyébként állt egy fejpántból és sárga chipes karszalagból. A chipet ott helyben rendelték a profilunkhoz. Úgy képzeltem, hogy majd az egész pálya a miénk lesz...

Hun-Harcos, avagy akadályfutás magyar módra

Már egy jó ideje szemeztem a Hun-Harcos futással és most decemberben jött el az ideje, hogy végre rajthoz is álltam Visegrádon. A nevezés megnyitása után pár nappal eldöntöttem, hogy bármi lesz is én menni fogok, futótárs hiányában telekocsival, ami egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult. Meleg szívvel ajánlom a versenyre utazásnak ezt a módját, hiszen mindig megismerhet az ember hasonló őrülteket, akikkel a későbbiekben is lehet közös utakat tervezni. Szerencsére időben odaértünk és a regisztráción is hamar túl estünk, a parkoló melletti épületben - ami egyébként nyáron lovagi étteremként üzemel, így már érkezéskor megérintett kicsit a középkor hangulata. Ezt csak fokozta, hogy lovagok igazítottak útba már a bejáratnál. Itt megkaptuk a rajtcsomagot és az időmérő chipet. Maradt még bőven időnk átöltözni, felmérni a terepet és bemelegíteni. A rajt terület pár méterre volt a parkolótól, a Vár lábál. Ott kaptuk az infót, hogy 1 percenként indítanak 10 főt. Gyorsan be is álltam ...