Trifecta hétvége: Kubinska Hol'a I.

Ez volt az első Trifecta hétvégém. A helyszín nem volt ismeretlen, hiszen tavaly már megjártuk Kubinskát, szintén egy beast-tel. (a 3 táv közül a beast a leghosszabb, 20+km-nek van hirdetve, jelen esetben ez 22,2 km volt, 1600 m szintemelkedéssel, ami lehet, hogy első hallásra nem tűnik nagyon vészesnek, de ha számba vesszük, hogy nagyon sokszor kellett le-föl mászkálni, máris változik a véleményünk) Akkor elképedve néztük a Trifectásokat, „jézusom, ezek nem normálisak…3 verseny 2 nap alatt”, erre tessék, most mi is arra készültünk, hogy egy rakás éremmel a nyakunkban térjünk haza, miután meghódítottuk a hegyet (többször is).

Biztosra mentünk, már éjjel elindultunk, tanulva a korábbi hibákból, ennek köszönhetően még maradt néhány óránk a verseny előtt kipihenni az út fáradalmait. Szeretem, ha van idő szétnézni és lelkileg is ráhangolódni a versenyre.

Nagyon vártam már, hogy a színes füstön áttörve neki vágjunk a hegynek. Első napra tették a legnehezebbet, a beastet. Legelőre álltunk. Várgesztesen sokáig a nők közül legelöl futottam a saját futamomban, itt is ez volt a cél. Eleinte egy cseh lánnyal haladtunk fej-fej mellett, később egy szlovák lány került elém, de később sikerült őt is lehagynom. A hegynek fölfele futás nehezen ment, több volt a séta, de ennek ellenére egészen jónak éreztem a tempómat.

Az első komolyabb akadály a kötél volt. Sikerült felmászni, mind a három versenyen. Azért vagyok erre büszke, mert nem volt könnyű. Van egy már aránylag begyakorolt teknikám, ennek ellenére fáradtan rohadt nehéz felhúzni magamat. Minden egyes centiért megszenvedtem, főleg harmadjára. Addigra már nagyon elegem volt a burpeekből, úgyhogy inkább felküzdöttem magam. A következő, ami nálam az egyik mumus, az olympus volt. (ez egy döntött fal, amin lyukakba és láncokba kapaszkodva kell végig haladni) Edzésen sikerült, de a korábbi versenyen nem, így kicsit tartottam tőle. Mire ideértem már esett az eső, a fal sem maradt szárazon. Lehet, hogy ettől kicsit megijedtem és hamarabb elengedtem a dolgot, mint kellett volna, de tény, hogy nagyon csúszott. Mentségemre szóljon, hogy utána mindkétszer sikerült. Nem maradhatott ki a jó kis úszás sem. Kb 15-20 méter egy 10-12 fokos víztározóban. Lehet, hogy nem hangzik jól, hogy úszni kell egy verseny közben, majd a vizes cuccba futni tovább, de szerintem ez a tény könnyen feledhető. A majomlétráról szintén lecsúsztam, de másnap sikerült. Volt gyűrűs köteles multi, itt nekem nagyon távol voltak a karikák, meg már nem sok erőt éreztem a karjaimban, lecsúsztam, ahogy a legújabb mozgó rúdról is. Mind a három versenyen. A dárda még mindig nem megy be. Ezt a 3 akadályt az utolsó 1 km-re rakták. Itt nagyon rosszul esett háromszor burpeezni. Sajnos hiába megy mondjuk az első 20 km jó tempóba, kevés hibával, a végén nagyon el lehet csúszni. 1 hiba, 30 burpee, minusz sok sok perc. Legalábbis nekem ilyenkor már nagyon nehezen mennek a fekvők és csak úgy zabálják az értékes másodperceket. 

A beasten és a superen volt memória teszt (egy betűkből és számokból álló kódot kell megjegyezni, amit a BIB szám utolsó két számjegye alapján lehet leolvasni). Ez is megmaradt mindkétszer, sikerült fejben tartani.

Kifutottam magam. úgy érzem. 5:09-es idővel 360 nőből 39. (ha a csapatokat nem nézzük 17/101.)

Nagyon jó és nagyon kemény verseny volt, csodaszép kilátással. (a magasság legfőbb előnye) Nem adták könnyen az érmet, jól összerakták a pályákat és sikerült némi nehézséget vinni egy-két akadályba. (pl. a szögesdrótnál a szokásos vízszintes kúszás helyett hegynek felfele kellett dagonyázva kúszni) Nem véletlen, hogy nem volt túl nagy tömeg a rajtnál.