Ennek a bejegyzésnek a lényege valami olyasmi lesz, hogy mennyit is tesz az ember életéhez a sport és mennyit is jelent ha kitartunk valami mellett, annak ellenére, hogy mondjuk egyedül kezdünk neki valaminek. Nem akarok nagy gondolatokkal dobálózni, csupán megosztom néhány tapasztalatomat, amit lehet, hogy néhány hónapja én is szívesen olvasgattam volna.
"Nem megyek, mert nincs kivel." Kinek ismerős ez a mondat? Lehet, hogy elég puhánynak hangzik, de nagyon sokáig nem indultam el spartanon, mert nem volt kivel. Aztán 2017-ben egy edzésen véletlenül megtudtam, hogy egyik barátnőmék mennek. Egy picikét még hezitáltam de aztán végre beneveztem. Akkor még nem is gondoltam, hogy egy örök szerelem kezdődik. Az első sprintem utáni este be is neveztem a következőre, ami egy beast volt, kb 1-2 hónappal később, aztán pedig alig vártam a 2018-as naptár megjelenését. Futottam egyre többet és igyekeztem a célomnak megfelelően végezni a súlyzós edzéseket. Egyre jobban ment a gyűrű, a majomlétra és társaik. A versenyek egészen jól sikerültek és sikerült némi magabiztosságot összeszedni ezen a téren. Elkezdtem más futóeseményekre, közösségi futásokra járkálni és a social media felületeken is örömmel beszélgettem hasonló őrültekkel. Ilyenkor valahogy nagyon sok minden értelmet nyer és rengeteg motivációt ad, hogy folytassam. Évek óta dobozolok és a hétköznapjaim nagyrészén csirke-rizs-brokkolin élek. Van amikor emiatt furcsán érzem magam, főleg ha új helyre kerülök, de mikor szembesülök azzal, hogy más is ezt csinálja és igazából én így érzem jól magam, akkor valahogy még több késztetést érzek arra, hogy folytassam.
Van néhány elvetemült célom a jövőt illetően és hihetetlen érzés mikor olyan visszaigazolásokat kapok, hogy nem néznek hülyének ezek miatt, hanem inkább én ispirálhatok másokat.
Szóval valami olyasmit szeretnék átadni, hogyha van egy hobbid vagy egy őrültnek tűnő célod, tarts ki mellette nyugodtan, bármi is történjen. Akkor is ha egyedül vagy és mindenki hülyének néz emiatt. Lesznek nehezebb napok és lesz amikor a francba kívánod az egészet, de előbb utóbb el fog jönni az a pillanat, amikor hasonló gondolkodású embereket sodor eléd az élet és pozitív visszaigazolásokat kapsz majd és rájössz, hogy megéri.
Csináld azt amit szeretsz, higgy magadban, hidd el, hogy képes vagy rá és akkor a környezeted is elhiszi majd és innen már nincs vissza út. Sikerülni fog, bármilyen távolinak is tűnik most az egész!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése